Szakítás után egyesek tartják a kapcsolatot ex partnerükkel, mások nem. Felmerült bennem a kérdés, hogy melyik jobb, és miért?
Véleményem
szerint minden kapcsolat más, mivel a pasik sem egyformák, ezért arra
sincs recept mennyire lesznek a volt párok jóban, vagy rosszban a
szakítást követően.
Két példa az életemből:
Az
egyik exem elhagyott amikor én még nagyon szerettem őt. Udvariasságból
pár éven keresztül köszöntöttük egymást szüli és névnapokon, és
karácsonykor, húsvétkor is váltottunk egy-egy e-mailt. Amikor elolvastam
ezeket a köszöntőket mindig fájt a szívem, és borzasztóan rosszul
éreztem magam. Felfedeztem őt a facebook-on, de nem merem bejelölni,
mert még mindig érzékenyen érint ha látom. Ebben az esetben úgy érzem az
a legjobb, ha semmilyen kommunikáció nincs közöttünk.
Egy
másik exem, aki iránt igazán sohasem tápláltam mély érzelmeket, kb
félévente jelentkezik valami bárgyú ürüggyel, kipuhatolja, hogy van-e
éppen párom, aztán amikor közlöm vele, hogy tök jól elvagyok nélküle,
újra csendben van pár hónapig. Őt már elengedtem, ezért néha úgy érzem,
hogy szívesen elbeszélgetnék vele, csak úgy. Aztán egy másik gondolat
ezt kiüti. Mire lenne az jó? Ha én most jókat tudok dumcsizni a
jelenlegi barátommal és van néhány barátnőm is, akkor miért vonjam be
újra az életembe azt, akivel már lezártam a kapcsolatomat? Megértem az
igényét, ha neki nincs barátnője. Viszont ha van, akkor velem miért
akarja fenntartani a kapcsolatot? Nem elégíti ki az aktuális kedvese társasága?
Egyesek akkor érzik jól magukat,
ha minden ex barátnőjükről tudnak, olykor-olykor összeröffennek velük,
és nyitva hagyják az ajtót, amin vészhelyzet esetén valamelyik csajszi visszasétál hozzájuk… Vagy nem?
Mit gondoltok erről?