Hullámvölgy

2011 május 1. | Szerző: Kimchi |

Az ember lánya tuti jómódjában bolondul meg!

Azt a tipikus mondatot közölhetném a drágámmal, amit sok pasi mond a barátnőjének, akit elhagyni készül: “Te sokkal jobbat érdemelsz nálam!” Ez az a pár szó, ami nem fogja az ajkamat elhagyni, (legalábbis a közeljövőben), de ha jobban belegondolok ezt kellene mondanom. Azért, mert egy disznó vagyok. Miközben elhalmoz a szeretetével, a gondolataim megmagyarázhatatlan módon nem körülötte forognak, hanem egy ex körül…a NAGY Ő-n jár az eszem.

Nem értem magam, nem értem a saját bensőmet. Miért nem képes az ember kiradírozni a múltat? Miért nem tudom magam teljes mértékben átadni az újnak, aki ráadásul ezerszer kedvesebb, odaadóbb, mint a volt szerelmem? Miért vannak ‘nehéz’ napjaim, amikor hallgatag vagyok, befelé fordulok, és amikor rákérdez, hogy mi  a probléma, nem tudom (mert nem akarom) neki megmagyarázni mi a bajom?

Meddig lesz ez még így?