Vizsgaidőszak
2010 december 2. | Szerző: Kimchi
Nyakunkon a vizsgaidőszak!
Újra beültem az iskolapadba, mert pallérozni szeretném az elmémet. Gondoltam a pasigyűjtés helyett hasznosabb elfoglaltságot keresek: diplomákat fogok gyűjteni. A tudást nem veszi el tőlem senki, szélesíti a látókörömet, nem úgy, mint a férfiak, hiszen tőlük csak beszűkült leszek.
Lényeg a lényeg, holnap írásbeli vizsgám lesz.
Elővettem a jegyzetet pár napja. Átfutottam, és megállapítottam, hogy nem nehéz.
Tegnap este olvasgattam újra, rádöbbentem, hogy van benne problémásabb rész is, ami nem is olyan könnyű!
Ma délelőtt már agyban elkészítettem a puskát, délután hozzáláttam a jegyzet tömörítéséhez.
Most a kivitelezésen agyalok: melyik papírfecnit hova fogom helyezni. Van egy 4 zsebes nadrágom, valószínűleg azt veszem fel, minden zsebbe fér puska!
Igazság szerint érdekes a téma, de ki bír ennyi mindent megjegyezni? Különben is, van már egy diplomám, elég lesz nekem egy kettes is…., nem?
A sztárjelöltek magánélete
2010 november 29. | Szerző: Kimchi
Manapság gombamód szaporodnak a sztárok, nem győzöm kapkodni a fejem.
A két legnépszerűbb magyar kereskedelmi csatorna zenei tehetségkutató versenyén fellépő énekesek néhány hónapja még az ismeretlenség homályában élték a szürke hétköznapjaikat, ma pedig ünnepelt celebek. A népszerűség hirtelen szakadt a nyakukba, egyik napról a másikra lettek a könnyűzenei világ színes palettájának díszei.
Vajon milyen változásokon megy keresztül az az átlagember, aki belecsöppen egy számára teljesen ismeretlen világba? Erről igazán azok tudnának nyilatkozni, akik már akkor ismerték őket, amikor még nem a rivaldafényben éltek.
Gondoljunk csak arra a biztos hátországra, ahonnan ezek a tehetséges dalnokok elindulnak! Feleségek, barátnők, férjek, barátok bíztatják, bátorítják szeretteiket. Teljes vállszélességgel mellettük állnak, lelki támaszt nyújtanak számukra. Miközben felnéznek rájuk titkon rettegnek, mert attól tartanak, hogy a dalos pacsirta messzire repül majd, elhagyja az addig védelmet nyújtó kalitkát, hogy szárnyait kitárva új, ismeretlen utakat járjon be. A sztárjelöltek először büszkék a családi hátérre, bizonygatják, hogy a párjuk szeretete, hite hatalmas erőt ad nekik, aztán egyszer csak egy csapásra minden megváltozik. Az idegen közegben már egyre otthonosabban mozognak, a visszafogottabbak egyre bátrabbak lesznek, engednek a csábításnak, elgyengülnek, és az addig hűséges, példás életet élő sztárjelöltek könnyekkel küszködve jelentik be a tévében, hogy felrúgnak mindent, elhagyják a párjukat, mert halálosan beleszerettek a riválisukba, a vokalistába vagy egy jól ismert celebbe. A stabilnak hitt élet kártyavárként omlik össze, az otthon melegét biztosító feleséggel illetve férjjel együtt, ahogyan ennek néhány évvel ezelőtt is szemtanúi lehettünk. Gondoljunk csak Varga Ferencre, Gáspár Lacira, hogy ha már a zenei vetélkedőkről van szó.
Bevallom, kicsit tartok attól, hogy egy-két új kedvencem magánélete megváltozik, de sajnos nem tehetünk ellene semmit.
Ha jobban belegondolunk, lehet, hogy mindenkinek jobb lesz így. A sztárvilág nem tűri meg hosszú távon a civileket, kiközösíti őket. Áldozatok árán kezdenek az érintettek új életet, az idő lassan begyógyítja a sebeket, és mi, a rajongók csupán a jól ’megcsinált’, lenyűgöző előadást produkáló művészjelölteket látjuk, azzal, ami a függöny mögött van, nekik kell megbirkózniuk.
Önzetlen szeretet – szerelem
2010 november 26. | Szerző: Kimchi
Ezt a bejegyzést többek között annak az illetőnek küldöm, aki kettőspont nick névvel üzent nekem.
Kedves : !
Immanuel Kant filozófus mondta az Ítélő erő kritikája című művében: „Szép az, ami érdek nélkül tetszik.” Ha ezt most kicsit átfogalmazom a jóra vonatkozóan, ezt mondhatom: „Jó cselekedet az, amit önös érdek nélkül teszünk.”
Nézzük csak ezt az igaz történetet!
Az önzetlen szeretet példájává vált az érett korú híres színésznő, akibe egy fiatal színész komolyan, mélyen beleszeretett. A színésznő független volt, s a férfi is. Az okos, tapasztalt nő nehezen ment bele ebbe a kapcsolatba. Végül is ellenállását megtörte a férfi határtalan ragaszkodása. Összeházasodtak. Párkapcsolatuk hosszú éveken át példaképpé vált, noha a körülrajongott színész külön turnéi alatt könnyű kalandokba sodródott. Bölcs felesége tudott erről, mert ismerte a férfiak libidófüggő, poligám természetét. Tudta, ő nem sextárgy, hanem társ, s férjének mindenkinél nagyobb szüksége van rá.
Véleménye megváltozott azonban, mikor barátok meghozták a hírt, hogy egy szép fiatal leány terhes lett férjétől és fiút szült. Nem vonta kérdőre. Csak elmondta neki szelíden, hogy az eddigiek nem számítottak, ez azonban más. Ennek a gyereknek apára van szüksége. Férje bevallotta, ha ő nem lenne, akkor csakis gyermeke anyját venné feleségül. – El fogod venni! – mondta asszonya. És ezt a meglepő kijelentését, minden nehézségen át, a férfi tiltakozása ellenére véghezvitte, pedig az idős színésznő életének egyetlen nagy szerelme volt ez a csodálatos partner. Elváltak. A férfi feleségül vette kisfia anyját. S amit nem várt el, megkapta. A szeretetet és a barátságot ajándékul élete végéig a gyarapodó szép családtól.
A legtöbb nő így viselkedne ebben a helyzetben? Ugye nem? A nők többsége önző módon szeret, a másikat ki akarja sajátítani, saját önző örömforrásának tekinti. Ebben az esetben annyira szerette a színésznő a színészt, hogy elengedte, lehetővé tette a számára, hogy mint szerető, gyermekét cserben nem hagyó apa éljen tovább. Láthatjuk, hogy a művésznő nem önmagát szerette, a másikért tett jót, az ő érdekében hozta meg a döntését.
A szemüveg és a csizma lelke
2010 november 25. | Szerző: Kimchi
Névnapom előtt pár héttel arra kértem a családomat, hogy ne vegyenek olyan ajándékot, aminek nincs funkciója, és virágra se pazarolják a pénzüket, dobják össze a lovettát egy új, vagány szemüvegre, mert a régi már kopott és divatjamúlt.
Megígérték, hogy így lesz.
A szemüvegem ennek fültanúja lehetett, mert miután bejelentettem, hogy le akarom őt cserélni egy szebbre, jobbra, fiatalabbra, fogta magát, és bánatában eltörött! A bibi igazán ekkor kezdődött, mert ekkor már csak rá számíthattam, ugyanis egy rossz kontaktlencse miatt begyulladt a szemem, és pihentetnem kellett. Szóval toporogtam a szobámban, kissé vakon, nem igazán tudtam mit tegyek. Aztán hirtelen az az ötletem támadt, hogy az ép szemembe beteszem a lencsét, a másikba nem, és így félig-meddig látni fogok. Amint ezt megtettem, rohantam az optikába szemüveget rendelni. Pár nap múlva egy vadi új szemüveg boldog tulajdonosának mondhattam magam, a régitől pedig érzékeny búcsút vettem.
Van egy csizmám, ami már kissé ütött-kopott. Felhúztam a minap, és megállapítottam, hogy szegénykémet már ideje lenne kiselejtezni, és venni kell egy új csizmát. Nézelődtem, keresgéltem, de nem találtam olyat, ami megdobogtatta volna a szívemet, ezért jobb híján tovább nyűttem a régit. De ma kiderült, hogy mint a szemüvegemnek, a csizmámnak is lelke van! Ő is besértizhetett, mert amikor baktattam a városközpontból hazafelé, ledobta a jobbos lábbelim a sarkát. Még szerencse, hogy olyan hosszú nadrágot viseltem, aminek a szára eltakarta a sarkát, azaz a helyét, és az is mázli, hogy nem tűsarkú, pusztán lapos sarkú a topánka, mert így nem néztek csípőficamos, sánta nőnek, csupán egy kecses léptekkel közlekedő, légies balerinának.
Hazaérvén megfogadtam, hogy soha többé nem teszek lecserélésre váró tárgyak előtt könnyelmű kijelentéseket!
Magyar Attila felesége
2010 november 22. | Szerző: Kimchi
Csaknem a hajamat téptem tegnap este, amikor Magyar Attila felesége nyilatkozott a Frizbiben. (Magyar Attila színész elhagyta feleségét, mert őrületes szerelembe esett Gregor Bernadett színésznővel.)
Mónika (a feleség) vajon tényleg ennyire buta és naiv, vagy azért viselkedett így, mert szerelmes és a lila köd állandóan a szeme előtt lebeg?
Még hogy nem csalta meg őt Attila! Áá nem, Bernadettel a bélyeggyűjteményét szokták nézegetni, és ha megunják sakkoznak…
Ha igazán szereti a férjét, önzetlenül, akkor hagyja elmenni. Akkor mutathatja ki az önzetlen szeretetét! Az igazi szerelmes nem birtokolni akarja a másikat, akkor boldog, ha a kedvesét boldognak látja.
És miért lett Mónika olyan, mint egy üres kehely? Egy teljes ember önmagában is jól érzi magát, vagyis teljes, egész és tökéletes. Nem a férfi teszi a nőt teljessé, ő csak egy kis pluszt ad ahhoz, hogy a másik még teljesebb legyen.
Szóval dőlj hátra a fotelben Mónika, nyugodj meg, örülj, hogy a párod jól van, és lassan kezdd el újraépíteni a saját életedet! Van min dolgozni!
A KLIPSZ
2010 november 20. | Szerző: Kimchi
Eszembe jutott gyermekkoromból ez a kis történet. Amikor rá gondolok mindig mosolyra görbül a szám.
Falun éltünk, körülbelül 10 éves lehettem. Édesanyám bátyja és felesége jöttek hozzánk látogatóba, akik egy nagyvárosban laktak.
A falusi emberek elég egyszerűek, tudjuk jól, hogy elég nagy a szakadék minden szempontból a vidék és a város között.
Megérkezésükkor csodálattal, tátott szájjal néztem Magdi nénit, nagybátyám feleségét: a divatos ruháját, táskáját, az előkelő megjelenését, figyeltem a választékos beszédstílusát.
Már a házban voltunk, ment a családi diskurzus, amikor Magdi néni láthatóan furcsán érezte magát, és hozzám fordult: – Jaj drágám, odaadom a kocsikulcsot, szaladj már ki légy szíves, nézd meg, nem esett-e ki a KLIPSZEM valahol a kocsiban.
Én, a vidéki, tájékozatlan fruska nem tudtam mi az a KLIPSZ, de nem akartam elárulni tudatlanságomat. Fogtam magam és a kocsikulcsot, kiszaladtam, és úgy okoskodtam, hogyha találok valamit az autóban, amit nem ismerek, az biztosan a KLIPSZ lesz.
Átkutattam az autót, de semmit sem találtam.
Visszamentem, és közöltem Magdi nénivel, hogy sajna nincs a kocsiban a KLIPSZ.
Egész éjjel azon rágódtam, hogy mi a csuda lehet az, majd másnap az egyik okos barátnőmtől megkérdeztem.
Na ja, ilyen úri cicomákat falun még nem viseletek a nők!
Történet a dizájnos wc keféről
2010 november 17. | Szerző: Kimchi
Hétvégén ellátogattam egy kedves ismerősömhöz, ahol elég sokáig időztem.
Nagydolgoznom
kellett, ezért kisétáltam a mellékhelyiségbe. Az ismerősöm közölte
velem, hogy kiégett az égő a wc-ben, de nyugodtan hagyjam résnyire
nyitva az ajtót, senkinek nem lesz zavaró, mert a wc minden egyéb
helyiségtől távol esik.
Így is tettem.
Dolgom
végeztével, ahogy azt mindenki csinálja, megfogtam a hagyományos,
madzagos lehúzókart, és leöblítettem a produktumomat. Azaz leöblítettem
volna, ha elég erős lett volna a víz nyomása. De mivel nem vízesésként
zúdult a színtelen folyadék, kevésnek bizonyult, képtelen volt leküldeni
a fent említett végterméket.
Mit
volt mit tenni, segítségül hívtam az ülőke mellett szobrozó wc kefét. A
sejtelmes félhomályban kezdtem hozzá eme művelethez. Amint kiemeltem a
kefét a tartójából, megdöbbenve láttam, hogy barna a vége. “Te jó ég!” –
kiáltottam volna fel, ha egyedül lettem volna, de mivel nem akartam,
hogy a meglepettségem kiszivárogjon, csendben konstatáltam, hogy valaki
kakisan rakta vissza a kefét. Aztán alaposabban szemügyre vettem, s
megállapítottam, hogy a barnaság nem kaka, hanem a wc kefe fele barna,
fele fehér. Magyarán, egy dizájnos, színes budikefével hozott össze a jó
sors.
Megnyugodva vettem használatba, alaposan kitisztítottam mindent, és visszaraktam a kefét a helyére.
Azóta is azon agyalok, hogy vajon a kefére ragadt-e más barnaság, vagy sem, ugyanis látszani nem látszott…
Lógok a levegőben (?)
2010 november 14. | Szerző: Kimchi
Tegnap érdekes érzés kerített hatalmába.
Évek óta élek egyedül, hol van pasim, hol nincs, érzelmileg egyszer fent vagyok, egyszer lent. Mivel évekig nem volt stabil kapcsolatom, sohasem fordult meg a fejemben a valakihez tartozás igénye. Lefoglalt a keresés, a problémás pasikkal (vagy az ex nőjükkel) való harc. Hónapok teltek el várakozással: az egyik pasinál arra vártam, hogy összecsiszolódjunk, a másiknál arra, hogy szerelmet valljon, a következőnél arra, hogy nálam jöjjenek az érzések…és miközben vártam, rádöbbentem, hogy nagy marhaságot csinálok. Ha az igazival hoz össze a sors, nem szabad, hogy eszembe jusson ez a szó: várni kell.
Most van valakim, aki minden szempontból ideális. Nincs probléma, nincs harc, nem fordult meg még a fejemben, hogy várjak valamire. És most visszatérek a bejegyzésem első mondatára. Az érdekes érzésem ez volt: “Basszus! Évek óta lógok a levegőben!” Sohasem volt mellettem egy stabil partner, akivel összetartoztunk volna. Most viszont itt van! Most hasított belém az érzés, hogy a te és énből mi legyen! És ez jó!
Névnap
2010 november 12. | Szerző: Kimchi
Közeledik a névnapom, és bevallom várom a meglepiket, ajándékokat.
Leginkább az sms-eket szeretem. Néha azok is írnak, akiktől nem várom, és igazán boldoggá tesznek. Azok, akik valaha fontosak voltak az életemben viszont nem szoktak köszönteni. Mégis mindig reménykedem, hogy az a bizonyos ex is ír… aztán este szomorúan állapítom meg, hogy végérvényesen elvarrta a szálakat.
No, de az a lényeg, hogy itt és most, a jelenben jól érzem magam, mert aki számít, és szeret, az elhalmoz az ajándékaival.
Álom, avagy stressz karácsony előtt
2010 december 8. | Szerző: Kimchi
Azt álmodtam, hogy 24-ike van, felébredek reggel, és konstatálom, hogy senkinek nem vettem ajándékot, nincs kaja, nem takarítottam ki a lakást, karácsonyfának se híre se hamva. Komolyan mondom, leizzadtam ettől a rémálomtól.
Miért van az, hogy karácsony előtt bestresszel az ember?
Most eldöntöttem, hogy csak azért se fogok.
Összeírom szépen a teendőket, bevonom a családomat amibe csak lehet, és nem fogom magam kinyúvasztani a szeretet ünnepén! Hiszen nem jön hozzánk a Pápa látogatóba csak a szűk család! Fő a nyugalom és a jókedv!
Oldal ajánlása emailben
X